Lépésről lépésre haladunk. Egy kicsit innen, egy kicsit onnan és kész is az út, amin járunk. Tudjuk, hogy kik tesznek hozzá és kik vesznek el belőle.
Azt hiszem arról viszonylag tiszta képet kap mindenki, hogy mit szeretne elérni az életben és erre milyen lehetőségek állnak rendelkezésre. Nem tudom, hogy te mit szeretnél, de azt tudom, hogy esetleg hogyan tudok neked segíteni, valamint azt is tudom, hogy én mit szeretnék elérni.
Korlátok nem léteznek. Hiába hisszük azt, hogy igen - nem. Hiába hisszük azt, hogy pályát tévesztettünk, hiába érezzük úgy, hogy üres a pénztárcánk és hiába érezzük azt, hogy az élet amiben most élünk, az nem elégséges. Ez szimplán az elkeseredettség, vagy a kilátástalanság érzése. Emberi agy generálta reakció egy külső hatásra, amely nem kedvünk szerint történik.
Egyszer élünk. Van, aki erre rohadtul nem ébredt még rá és azt hiszi, hogy örökké élni fog. Máról holnapra él, dobálózik emberekkel és azok érzéseivel, valamint letarol mindent, ami az útjában áll. Így is lehet, senki sem mondta, hogy nem - de én nem ezt a lehetőséget válaszottam/választom. Az életnek hála ráébredtem arra, hogy mit jelent a munka, mit jelent a tanulás, mit jelent az érzelmi egyensúly és az, hogy valakire a legnagyobb bajban is lehet számítani.
Mielőtt teljesen szétcsúszna a gondolatmenet, ideje leírnom, hogy mi az alaptétel:
Korlátok nem léteznek, ha tudjuk kik vagyunk és tudjuk mit szeretnénk. Nem biztos, hogy teljesülni fog, de tisztában leszünk a képességeinkkel, amelynek tudatában már belátjuk, hogy hol a helyünk a világban, kivel, mikor. Magyarul: hozd ki magadból a maximumot!
Hülye felfogásnak is gondolhatjátok, de úgy érzem nem az. Amíg valakivel nem éltek egy fedél alatt és nem függtök a pénzétől, nem keresztezi az életetek - addig azzal ne foglalkozzatok. Ne foglalkozz az ideges diszpécserrel, a flegma egyetemi tanárral, a nagyképű, felvágós ,,haverokkal" és legfőképpen ne foglalkozz azzal, ami elgáncsol.
Ti is tudjátok nagyon jól, hogy néha az élet azért nem úgy halad, ahogy kellene, mert leállunk, leragadunk egyetlen (számunkra) problémánál és feleslegesen időzünk el rajta.
Hogy kellett volna másképpen tenni, miért alakult így, miért lett ez az eredménye...stb.
Ha nem vetted volna észre, megint eltelt egy kis idő, mióta elfújtad az előző szülinapi tortátad. A helyzet viszont korántsem ilyen tragikus. Nem kell számolgatni a perceket, csak végre csinálj valamit. Akkor is, mikor úgy érzed, hogy nincs erőd. Amikor úgy érzed, hogy az egész világ ellened van.
Építsd fel magad. Érd el amit szeretnél. Legyél szerelmes, legyél színész/színésznő, menj el Mallorcára vagy mondd meg egy idegennek, hogy ,,tetszik a sálja". Csak csinálj valamit, ne ragadj le annál, ami nem tesz ,,telítetté".
Feküdtél már le úgy aludni, hogy nincs kedved megtanulni a kötelezőt. Úgy is, hogy nincs kedved kitakarítani a lakást. ,,Majd holnap elmegyek futni, ma úgyis rossz az idő. Majd holnap inkább, mert most túl jó az idő".
Minek nyavajog a barátom/barátnőm, nem elég neki ami van? Miért legyen nyelvvizsgám? Minek legyek minta másoknak?
Nehogy azt hidd, hogy minta leszel :) Nem leszel. Te is csak egy ember vagy a sok közül, úgy mint ők, vagy én. Ebben az életben csak magadnak kell, hogy bizonyíts, vagy maximum azoknak, akiktől lehetőséget kaptál a bizonyításra - de akkor is magadnak.
Nem leszel passzus a történelmi könyvekben, de lehetsz az, aki elégedett az életével.
Lehet, hogy most is elégedett vagy. Ennek örülök. Valamit máris elértél. Az ember egy célhajhászó lény. Ha elért valamit, ami kielégíti, akkor az a normális, ha a következő célt igyekszik teljesíteni.
Egyszer élsz. Nem szólok bele, hogy mit csinálsz, vagy mit nem. Mert azt hiszem az nem lenne helyes. Ez a bejegyzés nem szól igazából semmiről, csak remélem elgondolkozol azon, hogy mit szeretnél...
Ja, és persze azon is, hogy ki vagy. Mert valaki vagy biztosan. Egy ember, aki egyszer él. Egy ember, akit szeret valaki. Egy ember, aki szeret.
Tételmondat a végére kerül: Az, aki most vagy - kihozta a maximumot magából és jó úton jár? Nekem ne mondd, hogy nem tudod. Dehogynem.
