Azon gondolkoztam, hogy hol a hiba. Hiba mindenben van, de akadhat olyan szituáció, élethelyzet, amikor fogalmam nincs, hogy hol sántítanak a dolgok.

Hiba van bennem, van benned, a cipőinkben, a lépcsőfordulóban és a tankönyvek tételeiben. Van amit észrevettem, de van amire nem bukkantam rá. Akkor honnan tudom? Mások mondták, hogy ,,ez hibádzik(...), ez nekem kevés(...), figyelj, hagyjuk".

Ha néha nem hallgatunk másokra, akkor nincs meg a visszaigazolás, határvonal, amely között lépegethetünk az életben. Mivan? Oké, megmagyarázom, hogy értelmezem én: Kapsz egy mondatot tőle, ezzel húzol egy vonalat ,,fentről". Kapsz egy mondatot tőlem, ezzel húzol egy vonalat ,,lentről". Még két mondat, két különböző személytől, és megvan a ,,bal" és ,,jobb" is. Majd aztán ,,előre" és ,,hátra". Körbevettek a mondatok. Ezek a személyek általában számodra, számunkra fontos emberek. Nem feltétlenül érzelmi síkon, lehet, hogy a vallásod vagy éppen a munkád által határoznak meg. 

A tételmondat: úgy éld az életed, hogy az minél értékesebb legyen. Az értékeid bevonzzák a hozzád hasonlatos egységeit az életnek és ezáltal leszel Te meghatározó másoknak. Meghatározó vagy annak, aki meghatároz téged. Így áll össze a nagy egész.
Nem kell keresni, megtalálnak maguktól. Megtalál a holnap, a partnered, a szüleid, akik megértenek. 

Miután meghatározóvá válsz, egyre jobban nőnek a kiismeréseddel párhuzamosan a hibák - százalékos arányban. Ha nagyon ismernek, tudják, hogy hol és miben/mivel hibázol. DE!!! Te mégsem Ők vagy. Ami nekik hiba, az lehet, hogy csak beleképzelt ,,fekete felhő". Szerintük hibázol, szerinted nem.

Ha hibázol, akkor másért hibázol. Más értékrendekbe, felfogási hullámhosszba ütközöl, ami nem azonosul(hat) a tiéddel. Így egyre kevésbé leszel meghatározó.

Tényleg. Én vagyok a hibás azért, ha valaki/valami nem ,,tartozik" hozzám?
Tényleg. Te vagy a hibás, mert nem ,,tartozom" eléggé hozzád?
 

Létezik tehát a hiba? Vagy csak rosszkor, rosszat tettünk - rosszul határoztál meg/határoztalak meg - egymás miatt.