Egyébként örülök. Ha van a világon olyan dolog, hogy szerencse, akkor ez az volt. Szerencse, hogy pont akkor, pont ott volt egy esemény. Szerencse, hogy 2011 van és, hogy ez a kis világ akkor olyan nagynak tűnt.
Ez nem az a ,,szokásos” 6000 karakteres írásom. Ez csak egy röpke bejegyzés, de mégis az, ami a legmélyebbről jön, és a legmeggondoltabb – és valószínűleg a legérthetetlenebb is.
Egyetlen apró változtatással boldogabbá tudjuk tenni az életünket. Telibbé. Ha az, akkor sikerült.
Szerencsém volt és van.
Hogy miért? Az maradjon titok. Van értelme ennek a bejegyzésnek és magatokénak érezhetitek?
Nincs, akkor ha: mindenki úgy érzi, hogy tele van az élete. Mármint azzal, amivel érzi az ember, hogy csordultig van, és mennyire jó. Neki és neki.
Van, akkor ha: az ember úgy érzi, hogy a forró tea mellé hiányzik a másik bögre forró tea. Ha a metróállomáson csak magadnak veszel jegyet. Ha a zuhanyrózsa hosszú hónapokon át olyan vizet szór rád, ami már tudja – dolgozni mész és nem készíteni két bögre teát és venni két metrójegyet.
Azt álmodtam, hogy vettem két metrójegyet, készítettem két bögre teát. Sajnos csak elaludtam a zuhany alatt, így másra nem volt lehetőségem, sietve kellett mennem dolgozni. Nincs metrójegy, kihűlt a tea.
De elmentem dolgozni, hogy legyen pénzem valóban két metrójegyre és friss teára.
Ez nekem most minden és semmi. Hogy miért pont metrójegy és tea? Mert ebben találtam meg azt, amiért érdemes felkelni. És, mert ami meghatároz, az nem pótolható - soha, semmivel.
Miért? Mert hiszek benne. Én megbecsülöm a mát és a holnapot és azt, amiért szerencsém volt. Lehetne az a címe a bejegyzésnek, hogy ,,szerencse".
Hiszen szerencsém volt és van. Szerencse? Neeem.
Vagy de? Nem tudom.
De azóta érzek és nem tapasztalok, látok és nem nézek, tervezek és nem sodródom, érzem, hogy élek és nem csak túlélek. Boldog vagyok ám!
A hangsúly, hogy kell két metrójegy és két bögre tea. A metrójegy csak oda és nem csak nekem. A tea minden reggel és nem csak nekem. De most megyek zuhanyozni, hiszen vár a munka.
