(az előző blog-bejegyzés folytatása)

,,Legyen elég az, hogy kiderül minden nap - az ember társas lény. Valamint kiderül, hogy jobban járunk, ha néha gondolkozunk is, mielőtt cselekszünk. Ugye tudjátok miről beszélek?"

Biztosan tudjátok. Mindenki beleszaladt már ebbe. Sokkal jobb elővigyázatosnak lenni, mint utólag bánkódni azon, hogy ,,óh, miért". Vagy előfordulhat az is, hogy időt adsz a gondolatnak, lehetőségnek, mert éppen most, nem lenne teljes értékű. 

De honnan tudom? Ez az, nem tudom. Azt tartom helyesnek, hogy eltitkoljam. Viszont a felgyülemlett érzelmek nem tesznek jót, így minden a visszájára fordul. Az lesz, amit egyáltalán nem szeretnél, az által, amivel kapcsolatban el szeretnéd érni az ,,igazad". Ördögi kör, aminek te vagy a főszereplője. Te vagy a rendező, a statiszta, vagy olykor még a kellék is. Ha te vagy a rendező, akkor tisztában vagy a világgal és annak apró alkotóelemeivel - tehát érző és gondolkodó ember vagy. De egy rendező még nem a színházi-stáb. Ha statiszta, akkor elszenveded az életet, egyik faltól a másik falig jársz-kelsz, aztán az eredményt egy fotóalbumban nézegeted végig x év múlva. De nem te vagy a főszereplő, aki ,,forgatja a fonalat". Ha te vagy a kellék, akkor más rendező és statiszta ,,lélektáncának" vagy egy, de nem az egyetlen alkotóeleme. 

Amondó vagyok, hogy a dolgok alapvetően a kezünk alá dolgoznak, anélkül, hogy egy lépést is tennénk. Vegyük úgy, hogy egy életközeli élmény egyetlen óra.
Az első tíz percben, mint egy arconcsapás, úgy reagálsz. ,,Mi történik most?" - körülbelül erről van szó. Helyzetfelismerés. De nem a téged körülvevő helyzeté, hanem az amely benned zajlik. Konkrét önismereti teszt.
A második tíz perc a körülmények vizsgálata, avagy te leszel analizálva a körülmény által. Tudjátok, hogy nem csak akkor van bevizsgálva egy helyzet, ha ti megtettétek azt, hanem akkor is előfordulhat ez, ha ti csak ültök - a másik fél, vagy a kérdőjeles szituáció ugyanúgy bevonz titeket és megfigyel. Különben, hogy tudnád leszűrni az esélyeid? Vagy, ugye, hogy kapnál valakitől/valamitől esélyt?
Következik húsz perc. Ez az az idő, amely a legtovább tart. Elmondjam? De nem tehetem. Ha elmondom, nem tehetem. Ha elmondod, megtehetem? Kérdések ezrei cikáznak át az agyadon, pedig csak egyetlen egy dologról van szó: mersz-e lépni, vagy sem. Akarsz Te lenni?Az igazi Te.
A harmadik és negyedik tíz perc. Előbbinél vagy mertél, vagy nem mertél. Vagy beláttad, vagy nem tetted. Ettől függ mi lesz az utolsó tíz perc. Az utolsó tíz perc a tetőpont. Adtál egy esélyt annak, hogy még valakibb légy, mint aki eddig voltál. Magadnak és másnak.

Attól szép az élet, hogy kiszámíthatatlan. Hiába matekozol, hiába értél a harmadik tíz perchez. Lehet,hogy visszafordíthatatlan, amit tettél. Vagy, amit majd teszel az lesz. Sőt, legyen is az. De legyen negyedik tíz perc. Ez épít minket igazán.

Miért?

Elmondanám, de nem tehetem. Hiányzol, szeretlek, utállak, szenvedek, állást keresek, építelek, te építesz, te nem szeretsz, te utánzol, én fájdalmat okozom, ez nem tetszik, ez visszataszít. Gondolkodjunk mielőtt teszünk valamit, vagy mondunk. Gondolkodjunk, de ne vonjunk meg semmit. Épít? Építs!

Mit?

Őt, Őket, Engem. Hiszen...Mi építünk téged is. Csak eddig nem vetted észre, vagy elhatalmasodott az a bizonyos ,,húsz perc". Légy Te!